Üdv Mindenkinek!
Ma ismér egy Stephen King adaptációt szeretnék Nektek bemutatni! Többek között azért is választottam ezt, mert most megy a 2013-as remake azonos címmel és mielőtt megnéznétek az új változatot nem árt tisztában lenni a régivel is. Ez a film a Carrie.
Carrie (1976)
- Rendező: Brian De Palma
- Forgatókönyv: Lawrence D. Cohen
- Zene: Pino Donaggio
- Szereplők: Sissy Spacek, Piper Laurie, Amy Irwing, William Katt, John Travolta, Nancy Allen, Betty Buckley
Nézzük a történetet! Carrie White (Sissy Spacek) egy 17 évek gimnazista lány. Anyja fanatikus keresztény lévén távol tartja mindentől, ami szerinte az Úr színe előtt bűnös. Szegény lányt osztálytársai folyamatosan terrorizálják, Ő a bűnbak mindenért és kiközösített lett régimódi öltözködése és visszahúzódó viselkedése miatt. Csőlátású anyja az alapvető női dolgokról sem hajlandó lányával beszélgetni, így Carrie első menstruációja miatt pánikba esik a női öltözőben, ahol szintén nevetség tárgya lesz. Testnevelő tanárja és két diáktársa a történtek után pártját fogja és megbeszélik, hogy elhívják a felsősök báljába, ahol szegény leányzó egy szörnyű összeesküvés áldozata lesz. Társai még nem tudják, hogy ezzel kiengedték a szellemet a palackból, ugyanis Carrie az emberfeletti telekinézis erejét birtokolja. A bálon elszabadul a pokol.
Röviden ennyit a sztoriról. Brian De Palma egy egész izgalmas adaptációt hozott össze mind látványilag, mind történetileg. A film nézése közben engem többféle érzés fogott el, és ez annak köszönhető, hogy sokféle érzést közvetít. Lássuk őket szép sorjában:
1. Félelem
Némely jelenet meglepően feszültre sikerült. Rám főleg az anya hideg és fanatikus vallási csőlátása ragadott el a félelem irányába, mert ezek a jelenetek igen erőteljesre sikerültek. Piper Laurie színészi játéka még tesz rá egy lapáttal, ugyanis egész jó teljesítményt nyújt az egész film alatt.
2. Meghatódottság és öröm
A kettőt azért vettem egy pont alá mert kéz a kézben járnak a jelenetek során. Ez az érzés főleg a báltermi jeleneteknél tűnt fel nekem. Maguk a színek, a kamerabeállítások és a zene egy-egy boldogabb pillanatnál jól össze vannak hangolva, így tudunk azonosulni főszereplőnk hihetetlen nagy örömével.
3. Sajnálat
Ugyan csak Carrie karakterével hozható össze ez a fajta érzelem is. A kirekesztettség érzése mindannyiunkban benne van, így tudjuk átérezni főhősnőnk helyzetét osztálytársai és hideg anyja közelében.
4. Hidegrázás
Végül a visszahúzódó leányzónk kimutatja, hogy mennyire könyörtelen is tud lenni, tudatában emberfeletti képességének. Ennél a momentumnál fordul át az idill pokollá, olyan hirtelen, hogy nincs időnk felkészülni rá.
Nos ennyit az érzelemhullámról. Viszont kivetnivaló is van a műfel kapcsolatban. Aki szereti a jó és érdekes dialógusokat, az ne várjon túl sokat a filmtől. Sajnos ezen része nem erőssége a műnek, némely helyen már túl egyszerűnek tűnik, ami azt érezteti velünk, hogy ezzel az alkotók elég keveset foglalkoztak.
A zene jó és izgalmassá teszi Stephen King novellájának filmváltozatát. A színészi teljesítmény elég jó, főleg főszereplőnk Sissy Spacek esetében, ugyanis az Ő játéka fogott meg a leginkább.
Ennyi lenne rövidke kis leírásom a filmről, ha meghozta hozzá a kedvet akkor ne hagyd ki, mert jó élményeket tartogat mindenki számára. Köszi hogy benéztetek, legközelebb ugyanitt! :)
