SpoilerAttack - Filmek és Animék kritikája

Üdv Mindenkinek!

Ma ismér egy Stephen King adaptációt szeretnék Nektek bemutatni! Többek között azért is választottam ezt, mert most megy a 2013-as remake azonos címmel és mielőtt megnéznétek az új változatot nem árt tisztában lenni a régivel is. Ez a film a Carrie.

Carrie (1976)

• Rendező: Brian De Palma
• Forgatókönyv: Lawrence D. Cohen
• Zene: Pino Donaggio
• Szereplők: Sissy Spacek, Piper Laurie, Amy Irwing, William Katt, John Travolta, Nancy Allen, Betty Buckley

Nézzük a történetet! Carrie White (Sissy Spacek) egy 17 évek gimnazista lány. Anyja fanatikus keresztény  lévén távol tartja mindentől, ami szerinte az Úr színe előtt bűnös. Szegény lányt osztálytársai folyamatosan terrorizálják, Ő a bűnbak mindenért és kiközösített lett régimódi öltözködése és visszahúzódó viselkedése miatt. Csőlátású anyja az alapvető női dolgokról sem hajlandó lányával beszélgetni, így Carrie első menstruációja miatt pánikba esik a női öltözőben, ahol szintén nevetség tárgya lesz. Testnevelő tanárja és két diáktársa a történtek után pártját fogja és megbeszélik, hogy elhívják a felsősök báljába, ahol szegény leányzó egy szörnyű összeesküvés áldozata lesz. Társai még nem tudják, hogy ezzel kiengedték a szellemet a palackból, ugyanis Carrie az emberfeletti telekinézis erejét birtokolja. A bálon elszabadul a pokol.

Röviden ennyit a sztoriról. Brian De Palma egy egész izgalmas adaptációt hozott össze mind látványilag, mind történetileg. A film nézése közben engem többféle érzés fogott el, és ez annak köszönhető, hogy sokféle érzést közvetít. Lássuk őket szép sorjában:

1. Félelem

Némely jelenet meglepően feszültre sikerült. Rám főleg az anya hideg és fanatikus vallási csőlátása ragadott el a félelem irányába, mert ezek a jelenetek igen erőteljesre sikerültek. Piper Laurie színészi játéka még tesz rá egy lapáttal, ugyanis egész jó teljesítményt nyújt az egész film alatt.

2. Meghatódottság és öröm

A kettőt azért vettem egy pont alá mert kéz a kézben járnak a jelenetek során. Ez az érzés főleg a báltermi jeleneteknél tűnt fel nekem. Maguk a színek, a kamerabeállítások és a zene egy-egy boldogabb pillanatnál jól össze vannak hangolva, így tudunk azonosulni főszereplőnk hihetetlen nagy örömével.

3. Sajnálat

Ugyan csak Carrie karakterével hozható össze  ez a fajta érzelem is. A kirekesztettség érzése mindannyiunkban benne van, így tudjuk átérezni főhősnőnk helyzetét osztálytársai és hideg anyja közelében. 

4. Hidegrázás

Végül a visszahúzódó leányzónk kimutatja, hogy mennyire könyörtelen is tud lenni, tudatában emberfeletti képességének. Ennél a momentumnál fordul át az idill pokollá, olyan hirtelen, hogy nincs időnk felkészülni rá.

Nos ennyit az érzelemhullámról. Viszont kivetnivaló is van a műfel kapcsolatban. Aki szereti a jó és érdekes dialógusokat, az ne várjon túl sokat a filmtől. Sajnos ezen része nem erőssége a műnek, némely helyen már túl egyszerűnek tűnik, ami azt érezteti velünk, hogy ezzel az alkotók elég keveset foglalkoztak.

A zene jó és izgalmassá teszi Stephen King novellájának filmváltozatát. A színészi teljesítmény elég jó, főleg főszereplőnk Sissy Spacek esetében, ugyanis az Ő játéka fogott meg a leginkább.

Ennyi lenne rövidke kis leírásom a filmről, ha meghozta hozzá a kedvet akkor ne hagyd ki, mert jó élményeket tartogat mindenki számára. Köszi hogy benéztetek, legközelebb ugyanitt! :)

Üdv Mindenkinek!

Gyertek közelebb!... Még közelebb!... De vigyázz!! Mert minél többet láttok, annál könnyebb átverni Titeket! Eképpen invitálnék egy kis utazásra mindenkit a mágia és a varázslat világába mai filmünkkel, a Szemfényvesztők című alkotással.

Szemfényvesztők (Now You See Me, 2013)

• Rendező: Louis Leterrier
• Forgatókönyv: Ed Solomon, Boaz Yakin, Edward Ricourt
• Zene: Brian Tyler
• Szereplők: Jesse Eisenberg, Mark Ruffalo, Woody Harrelson, Ishla Fisher, Dave Franco, Mélanie Laurent, Morgan Freeman, Michael Cain

Gondoljunk bele milyen érzés lehet egy illúzió részesének lenni. Aki már volt bűvész előadáson, és sikerült tán asszisztálnia is a produkcióban, az testközelből élhette át a varázslatot. Saját tapasztalatom által mondhatom, hogy az egyik legnagyobb élmény az életben egy ilyenen részt venni. Louis Leterrier elkalauzol minket a bűvészet érdekes és misztikus világába, hogy részesei lehessünk az illúziónak.

A történet négy tehetséges illúzionista együttes munkáját mutatja be, akik tudásukat felhasználva követik el az évszázad legrafináltabb bűntényeit, valamit képességeiknek köszönhetően játszi könnyedséggel teszik lóvá az Őket üldöző rendőröket is. Vajon tényleg varázslat áll a dolgok mögött, vagy csak ügyesen kivitelezett bűvésztrükkök sorozatával állunk szemben?

A felvetett kérdésekre egytől egyig választ kapunk ebben a hihetetlenül pörgős, ám mégis követhető és izgalmas, fordulatokban gazdag filmben. Az egész mű egy két órás show-műsor, így saját otthonunkban vethetjük bele magunkat a las vegas-i éjszakába. Nem hagy ez percet sem nyugodni, vagy hogy kifújjuk egy kicsit magunkat.

De hogyan is értem ezt?

Mint azt az előbb említettem, a történet meglehetősen pörgősre sikerült. Nem hagy időt számunkra, hogy egy kicsit mögé nézzünk a dolgoknak, hanem már folytatja is ahol abbahagyta.... gondoljunk csak bele, mint egy jó bűvész. Egyik cselekmény követi a másikat olyannyira, hogy sokszor már azt se tudtam hova is nézzek, vagy mit is figyeljek. De le kell szögeznem, nem bánik hanyagul ezen képességével. A megfeszített tempótól függetlenül nem követhetetlen alkotásról beszélünk, mi nézők is lépést tarthatunk vele.

Most vetítsük ezt egy kicsit rá egy valós példára. Gondoljunk bele, hogy a bűvészek mutatványaira jellemző a sebesség és a precízség. Erre szükség van, mert ha mágusunk szájában megaludna a tej produkció közben... hát az lerombolná az egész misztériumát. A dolog lényege az, hogy ne legyen a nézőnek ideje gondolkodni azon, hogy "vajon ezt most hogyan is csinálta?, mi lehet a rejtély?". Az illúzionista titkát mindvégig megtartja magának, hogy ne vesszen el a varázslat és a csoda, ettől lesz igazán izgalmas a műsor.

És filmünk is ugyan így tesz. A végsőkig megtartja magának saját kis misztériumait, így zseniális módon leköti a néző figyelmét. Az így kialakult feszültséget még fokozni tudja a maga ügyesen használt fordulataival, melyek segítségével megláthatjuk a játék mögött rejlő zsenialitást. Ennek fényében azért remélem érthető miért is említettem, hogy az egész mű alatt egy hatalmas mágiának és show-műsornak lehetünk részesei... :)

A sztori mindezek mellett izgalmas akciókat tartalmaz, de nem az a hétköznapi üldözős-lövöldözős kategóriában. Ezeket remek látványelemekkel társítva nagyon jól illesztették be a történetbe. Sajnos azt kell mondjam, hogy a számítógépes technika illúzió-romboló hatását itt is megtapasztaltam, szerencsére ezek a "segédeszközök" nem a cselekmény szempontjából általában nem a leglényegesebb pontoknál vannak alkalmazva.

A színészi válogatás szerintem egészen jó ennél a filmnél, mint ahogy mindig Morgan Freeman és Michael Cain ugyancsak emeli a színvonalat, és persze főszereplőink sem a kukából lettek kihalászva. Jesse Eisenberg (J. Daniel Atlas) sokaknak ismerős lehet a Social Network és a Zombieland című filmekből, ugyancsak Dave Franco (Jack Wilder) akit a 21 Jump Street kapcsán említhetünk, és persze Woody Harrelson, aki szintén a Zombieland és a Nem vénnek való vidék színészi gárdáját erősítette, mind jó formát hoznak a filmben. A zene is érdemel egy megemlítést, mivel szerintem igen jól sikerült és remekül fokozza az izgalmat.

Nos ennyi lett volna az ajánlóm a filmről. Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor ne hagyjátok ki, legyetek ti is részesei a varázslatnak. Köszönöm, hogy benéztetek, legközelebb ugyanitt! ;)

Üdv Mindenkinek!

A "Ha még nem láttad..." rovat mai posztjában egy igazi memóriajátékot mutatnék be Nektek, ez pedig a Pillangó-hatás (The Butterfly Effect).

Pillangó-hatás (The Butterfly Effect, 2004)

• Rendező: Eric Bress, J. Mackye Gruber
• Forgatókönyv: J. Mackye Gruber, Eric Bress
• Zene: Michael Suby
• Szereplők: Ashton Kutcher, Melora Walters, Amy Smart, Elden Henson, William Lee Scott

"A káoszelmélet szerint egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése akár tájfunt is idézhet a világ másik oldalán."

Érdekes és elgondolkodtató feltevés, valljuk csak be! Mindenki elgondolkozott már azon, hogy tetteinknek, legyen az akár egészen jelentéktelen (például kézbe venni egy tollat), vagy jelentős (pl. segíteni elesett barátunkon) a jövőben valamilyen módon hatni fog ránk (vagy másokra). Ezt a hatást vagy észrevesszük vagy nem, de ha sikerül is felfedezni a változásokat, már nem biztos hogy emlékeznénk a kiváltó okokra. Így vagy úgy, de minden cselekedetünk megváltoztat valamit térben és időben ami ellen nem tehet az ember semmit. Vajon mi változik meg azzal, hogy ezeket a sorokat írom? Ki tudja....

Ezen a módon lehet előbb említett káoszelméletünket izgalmas és drámai módon a vászonra vinni. Filmünkben Evan Treborn (Ashton Kutcher) gyermekkora óta amnéziában szenved. Bizonyos események az életéből betegsége miatt eltűntek ezért, hogy tisztában legyen saját történetével elkezdi felkutatni múltjának apró emlékeit, melyben segítőtársa a kiskora óta írt naplója. Sikerül-e hősünknek megtalálnia a múltját és megtudni ki is ő valójában?

Mindenképp le kell szögeznem, hogy cselekmény szempontjából nem egyszerű alkotással állunk szemben. Az emberi agy és vele együtt az emlékezet sok más mű esetében is adott már múzsaként csókot rendezőknek. (Mementó, Másnaposok) Miben is áll a bonyolultsága?

Maga a film érezteti velünk belső computer-ünk bonyolult működését. A mai napig agyunk az a szervünk, melynek funkcióit és működését nem sikerült teljesen megismerni sőt mi több Ő a legbonyolultabb és a legösszetettebb mind közül. Szerintem még azzal is sokat mondok, ha csak negyedét fedeztük fel azoknak az elveknek és rendszereknek, amik alapján működik. Folyamatosan vannak kutatások, miként is funkcionál ezen szervünk, de még számos dolog van hátra. Hogyan irányítja mindez egész életünket? Hogy tanul? Hogyan ismer fel dolgokat? Mit lát? Mi az álom? Mi az emlék?

Számos-számos kérdés, melyekkel az orvostudománynak még szembe kell néznie. A Pillangó-hatás, mint film nagyon jól átadja nézőinek az emlékeink fontosságát. Ez az alkotás egészen egyedi módon kelti a feszültséget. Evan Trebornt életének fontos szakaszainál éri egy kellemetlen emlékezetkiesés, így rajta keresztül Mi is tökéletesen átérezhetjük helyzetét. Naplójában található emlékeiből merít erőt és apróbb cselekedettekkel próbálja jelenét és jövőét megváltoztatni. Vele együtt Mi nézők is amnéziában fogunk szenvedni az egész film alatt. A mű azon felül, hogy ügyesen ugrál az események közt rengeteg csavart és változást tartogat számunkra, melyek a teljes játékidő felétől élénkülnek fel igazán. Az izgalmas és helyenként megdöbbentő jelenetek mellé társul még a jó színészi teljesítmény és a hangulatfokozó zene is, melyért elismerés jár Michael Suby zeneszerzőnek.

Merem állítani, hogy egy remekül összeollózott, elgondolkodtató történetet vitt vászonra a két rendező, Eric Bress és J. Mackye Gruber. Ha még nem láttad a filmet ne habozz megnézni, mert maradandó élmény lesz. Köszi hogy beugrottatok, legközelebb ugyanitt. ;)

Üdv Mindenkinek!

Ezúttal egy felettébb izgalmas és drámai filmet mutatok be Nektek, ez az alkotás pedig nem más, mint A sebhelyesarcú (Scarface, 1983)

• Rendező: Brian De Palma
• Forgatókönyv: Oliver Stone
• Zene: Gorgio Moroder
• Szereplők: Al Pacino, Steven Bauer, Michelle Pfeiffer, Mary Elizabeth Mastrantonio, Robert Loggia, Paul Shenar

Nos, Brian De Palma korántsem nevezhető átlagos rendezőnek, hiszen számtalanszor megmutatta már direktori képességeit. Sok nagy sikerű film fűződik a nevéhez, így például a Mission: Impossible (1996), Aki legyőzte Al Caponét (1987), valamint a Carrie (1976). Nincs ez máshogy ennél a művénél sem.

Lássuk, miről is szól a film!

Tony Montana (Al Pacino) a 80-as években politikai menekültként Kubából Amerikába, Miami-ba utazik, ahol új életet kezd. De a tisztességes élet számára túl nehéz, így beleveti magát a drog-bizniszbe. Frank Lopez (Robert Loggia) jól működő amerikai kábítószer-hálózatába kerül, így kezdvén meg karrierjét. Tonyról gyorsan kiderül, hogy rátermettsége és talpraesettsége szinte nem szabhat neki határokat, így hamar az élre tör, hogy még több pénzt kereshessen. Vajon megbirkózik a fiatal maffiózó ezzel a hatalmas teherrel és sikerül-e egyeduralmat szereznie egész Miami-ban?

Ezekre a kérdésekre ad választ De Palma nagy sikerű gengszter-drámája. Mielőtt belemennénk tisztázzunk le pár dolgot, amik a film történetfonalát érintik.

1959.  január 1-jén Fidel Castro seregével bevonult Havannába, ahol másnap mindenféle ellenállás nélkül bevették a Moncada-laktanyát. Fidel forradalma győzött és megkezdhette diktatúráját Kubában. Az államosítási folyamatok miatt az ország összetűzésbe került az Egyesült Államokkal, így megszakítottak mindenféle diplomáciai kapcsolatot 1961 januárjában. Április 15-én az USA bombázni kezdte Havannát, melynek következményeképp Fidel moszkvai támogatást kért. A Szovjetunió válaszul rakétákat telepített Kubába, és egészen 1962-ig tartott a két szuperhatalom atomháborúval fenyegető konfliktusa.

Ezután a kedélyek lecsillapodtak, Kuba egyre inkább húzódott a kommunista ideológiához. 75-ben az USA lazított a korábban bevezetett embargóján (be- és kiutazási tilalom), ezzel lehetővé vált az emigránsok hazautazása. A film elején a szöveg utal rá, hogy 1980-ban Fidel Castro megnyitotta a Mariel kikötőt Kubában, hogy az országában élő emberek meglátogathassák családtagjaikat az USA-ban. Ám a hajótulajdonosokat kényszerítették, hogy ezzel együtt a börtönök söpredékeit is szállítsák el az országból. 125000 ember közül "csupán" 25000-nek volt bűnügyi múltja. (Forrás: Wikipédia)

Ezek a történések ihlették a filmet, mely feldolgozása Howard Hawks és Richard Rosson azonos című 1932-es filmjének. Senkit ne zavarjon meg az időbeli különbség, az előbb említett filmben Al Capone története ihlette meg a két rendezőt. Az 1983-ban alkotott film a maga idejében is hatalmas sikert alkotott. Személy szerint én nagyon szeretem a gengszter-témát és szeretem a hasonló jellegű filmeket.

Mint ahogy azt A Keresztapa című filmjében is láthattuk, Al Pacino rendkívül jól tudja eljátszani az olyan karaktereket, akik még történések előtt normális és emberi mivoltukat mutatják, majd fokozatosan később jelentős személyiségváltozáson mennek keresztül. Nincs ez máshogy főhősünkkel sem. Tony Montana egy börtönviselt kubai, aki mindent megtesz, hogy pénzt szerezzen és minden helyzetben helyt tud állni. A felemelkedés és az ezzel járó problémák fordítják másik irányba a mérleget. Mint ahogy azt előbb említettem Mr. Pacino remekül helyt áll karaktere megformálásában, valamint a többi színész játéka is helytálló. Végigkísérhetjük Tony Montana alvilági életét és mindeközben figyelhetjük az egyes szereplők fejlődését. Minden kétséget kizáróan egy nagyon jó forgatókönyvhöz van szerencsénk, melynek segítségével De Palma bevisz minket Miami alvilágába és kíséretnek izgalmas akciókat és leszámolásokat kapunk. Turista utunkat színesíti a jelenetekhez kiválóan illeszkedő, dallamos és hangulatfokozó filmzene is, melyet Gorgio Moroder 

Röviden ennyi lenne az ajánlóm. Ha felkeltette az érdeklődéseteket akkor mindenképp nézzétek meg a filmet és írjátok meg kommentben, hogy melyik a kedvenc gengszterfilmetek! :) Köszi hogy benéztetek, legközelebb ugyanitt! munkásságának köszönhetünk.

"Azon a napon... az emberiség emlékeztetőt kapott. A tőlük való félelmünket illetően. És a falnak nevezett ketrecbe zártságunk szégyenéről."

Üdv Mindenkinek!

A napokban ért véget Japánban az év legsikeresebbnek mondható animéje, a Shingeki no Kyojin, azaz az Attack on Titans. Szokás szerint szolgáltatok némi infót a sorozatról:

Shingeki no Kyojin (2013)

• Rendező: Tetsuro Araki
• Látványterv: Shunichiro Yoshihara
• Karakterdesign: Kyoji Asano
• Forgatókönyv: Yasuko Kobayashi
• Zene: Hiroyuki Sawano
• Eredeti történet: Hajime Isayama

Történetünk szerint a 800-as évek végén járunk (egy valószínűleg német ajkú területen). Az emberiség ezelőtt sok-sok évvel egy új ellenséggel találta magát szemben: a Titánokkal. A monumentális lények egyetlen tápláléka az emberi hús, így hogy megmentsék jövőnket, az akkori földön élők három 40 méteres falat húztak fel a túlélésük érdekében: a Mária, a Rózsa és a Sina nevű építményeket. A Sina a legbelső részeket védelmezi, ahol a nemesek és a gazdagok laknak, a Rózsa és Mária pedig a külső részeket. Egy napon azonban megjelenik egy hatalmas, 50 méternél is magasabb Titán és a külső falat áttöri. Itt megkezdődik az óriások inváziója és válogatás nélkül falják fel embertársainkat. A Shiganshina nevezetű külső városban (melynek falát áttörték) él Eren Jäger, Mikasa Ackerman, és Armin Arlett akiknek a támadás napján mindent hátrahagyva kell menekülnie. A történtek hatására elhatározzák, hogy felveszik a harcot a bestiákkal és visszaszerzik az emberiség jogos tulajdonát.

Nagyon nagy vonalakban ennyi lenne a sztori lényege. Részletekbe nem bocsátkoznék és ennek a legfőbb oka, hogy annyira fordulatos történettel állunk szemben, hogy a megértéséhez töviről hegyire el kellene mesélnem. És az elég hosszú lenne.

Nézzük mit is ad számunkra a forgatókönyv! Az eredeti történet Hajime Isayama tollából és ceruzájából származik. Ő készítette ennek az animének az alapjául szolgáló azonos című mangát, amely hazájában példás renomét könyvelhetett el. Hogy miben áll a sikeressége? Erre több válasz is van. A sztori egyediségén felül az egyik fontos dolog, hogy telis-tele van meglepő és megrázó fordulattal, amelyek végül elviszik a szálat egy másik irányba. Mindezeken felül az alkotó olyan jól időzíti a csavarokat, hogy minden rész után tátva marad a szánk és ezért szinte nem is lehet abbahagyni. Az élményt fokozza, hogy nincsenek megszokott előre utalások, amiből már a rutinosabb néző tudni fogja, hogy mikor következik be a fordulópont. Minden ilyen esemény, mint egy alattomos gyilkos hátulról és hirtelen tör ránk, mindenféle figyelmeztetés nélkül. Ez teszi izgalmassá és felejthetetlenné az alkotást.

A másik fontos dolog, hogy hihetetlenül pörög a sztori. Nem mondom, néha el is lehet veszteni a fonalat, de minden tisztázódik előbb, vagy utóbb. Hogy ez miért pozitívum? Mert így remekül lépést tart az előbb említett fordulataival a film, ugyanakkor a részletekre is hagy időt. A mozgások és animációk a végletekig fel lettek turbózva és így egy nagyon dinamikus és élvezhető élményt kapunk. Ez főként a csatajeleneteknél észrevehető. Ezt a színvonalat emeli még az igényes rajzolás és karakterdesign. Az iszonyatos tempó mellett a mű hagy időt a kor megismerésére is. Ezt a célt szolgálják az átvezető képek feliratai is, melyekben részletes információkat kapunk a falakról, a korról és a technológiáról. Továbbá a 25 rész alatt minden szereplő (vagy legalább is a legfontosabb gárda) jelentős fejlődésen megy keresztül mind fizikai, mind lelki szempontból, ami egy ilyen sztorinál elengedhetetlen. 

Alapvetően az anime a horror műfajhoz lett besorolva. Szerintem ez mindenkinek máshogy esik le a sorozat láttán. Annyit előre leszögezhetek, hogy igen drasztikus elemeket tartalmaz, és egyáltalán nem kíméli a karaktereit. Ez szolgálja azt a célt, hogy átadhassa a központi témává fejlődő harcot és a győzelemért való igen nagy fokú szenvedést. A horrorisztikus témához remekül illeszkedik a zene, amelyet Hiroyuki Sawano-nak köszönhetünk. Szintén dinamikus és pergős muzsika csapódik történetünkhöz ami még jobban fokozza a hangulatot és nem mellesleg kiválóan illeszkedik a jelenetekhez.

De sajnos minden jóban ott van a negatívum is. Bánatomra az anime elég nagy kérdőjeleket és lyukakat hagy maga után, és az az érdekesség , hogy ezeket a kérdéseket magában a sorozatban is latolgatják. Én személy szerint sok kérdésemre vártam választ, amit nem kaptam meg, de ha készítenek folytatást (amit erősen sugall a befejezés) akkor valószínűleg minden feltevésünkre megoldást kapunk (mint a Higurashi no Naku Koro ni című anime esetében).

Itt le is zárnám ennek a remek animének az elemzését. Ha felkeltettem az érdeklődést, akkor ne habozzatok rászánni erre a 25 részre a szabadidőtöket. Véleményeteket a sorozatról megírhatjátok kommentben. :) Köszi hogy benéztetek legközelebb ugyanitt! :)

Üdv Mindenkinek!

A mai Ha még nem láttad... rovatban az egyik személyes kedvencemet fogom Nektek bemutatni, ez pedig nem más, mint az Elcserélt életek, azaz a Changeling című film.

Pár adat a filmről:

• Rendező: Clint Eastwood
• Forgatókönyv: J. Michael Straczynski
• Szereplők: Angelina Jolie, Gattlin Griffith, Michael Kelly, John Malkovich, Colm Feore, Frank Wood, Jeffrey Donovan, Jason Butler Harner

Clint Eastwood rendezésében egy hihetetlenül felkavaró és fordulatokban gazdag igaz történet került a mozinézők szeme elé 2008-ban. 

A megtörtént eseményeken alapuló mű az 1920-as évek Amerikájában játszódik. Christine Collins (Angelina Jolie) egyedül él 9 éves kisfiával Walter Collins-szal (Gattlin Griffith) Los Angeles egyik nyugodt és békés környékén. A magyányos élet ellenére boldogan tengetik mindennapjaikat. Egy nap azonban a fiatal anyuka élete negatív fordulatot vesz. A telefonközpontban dolgozó hölgyet sürgősen behívják dolgozni így otthon kell hagynia Waltert egyedül. 

Mire hazaér a munkából a fiú nyomtalanul eltűnik! Itt elkezdődik a felkavaróbbnál felkavaróbb cselekmények sorozata.

Bizton állíthatjuk, hogy Clint Eastwood mint filmszínész és mint rendező is kiválóan megállja a helyét. Megtörtént eseményt valljuk be igen nehéz filmvászonra vinni, ugyanis ilyenkor a néző még jobban ragaszkodik a valósághoz. Elvárjuk, hogy ha már igaz történet akkor nézzen is úgy ki mintha a szemünk előtt zajlana, és ezt Mr. Eastwood el is éri.

A forgatókönyvért hálásak lehetünk J. Michael Straczynski-nek, mert egy nagyon jól megírt sztorihoz van szerencsénk, amely minden fordulatában feszültséget kelt a nézőben. Rendkívüli módon ezt a feszültséget nem oldja azonnal a film, hanem egész idő alatt fenntartja. Minden egyes percben várjuk, hogy vajon mi lesz a következő mozdulat, a következő csavar a dologban, és ez teszi a film összes pillanatát élvezhetővé. 

Gondolom, most azt kérdezitek magatokban, hogy: Na jó jó, de nem mondanál valami konkrétumot is, hogy mitől jó ez a film???

De igen, mondanék. Az első és legfontosabb, hogy a színészi teljesítmény a filmben egyenesen kiváló. Angelina Jolie sokféle szerepben bizonyított már, és ezúttal anyaként is sikerül 100 %-ot hoznia. Nem különben John Malkovich sem, aki egy református lelkészt alakít és mondhatni zseniálisan. De nem csak ez a két kiváló színész, hanem az egész gárda remek teljesítményt nyújt. Mindenki átérzi a történet lényegét és súlyát. 

A zene a film alatt nagyon jó, minden jelenethez illeszkedik és ezt is Clint Eastwood munkásságának köszönhetjük, aki már számos más filmben megmutatta már rendezői és zeneszerzői vénáját. Ilyen többek között a Gran Torino (2008), de említhetjük még a Levelek Iwo Jimáról (2006) és a Tökéletes világ (1993) című alkotását is.

Számomra egy minden tekintetben 10-ből 10-es filmről van szó. Aki még nem látta, az ne habozzon és szentelje rá ezt a 2 óra 20 percet, és írjátok meg kommentben a véleményeteket és hogy melyik a kedvenc igaz történetetek, amit valaha filmre vittek. Köszönöm, hogy benéztetek, legközelebb ugyanitt. :)

Üdv Mindenkinek!

Íme, elkészült az új, "Ha még nem láttad..." rovat első bejegyzése. Ebben a rovatban régi, úgynevezett "alapműveket" fogok elemezni, hogy egy kis kedvet csináljak a szóban forgó alkotásokhoz. 

A rovat első filmje a Kedvencek temetője. Na lássunk is neki....

Pár adat a filmről:

Kedvencek temetője (Pet Sematary, 1989)

• Rendező: Mary Lambert
• Forgatókönyv és történet: Stephen King
• Szereplők: Dale Midkiff, Fred Gwynne, Denise Crosby, Brad Greenquist, Miko Hughes, Blaze Derdhal

A filmet 1989-ben rendezte Mary Lambert Stephen King azonos című regényének adaptációjaként. A történet szerint egy átlagos amerikai család a nagyvárosból vidékre költözik, hogy új életet kezdhessen (egy kicsit tipikus nemde?). Hamarosan rájönnek, hogy az új élet beváltása nem is megy olyan könnyen, sőt.... lehet hogy ez a vég kezdete? Ugyanis a család házától nem messze egy indiántemető rejtőzik a sziklák között, mely földöntúli erőket birtokol, és ez nem más mint a feltámasztás.

Nos röviden ennyit a történetről, mert nem szeretnék hosszasan redundálni. Kétség kívül egy izgalmas és kedélyeket felkorbácsoló filmről van szó. Hogy miben is rejlik ez?

Nos a válasz az, hogy Stephen King írói zsenialitásában. Pista bácsi ugyanis nagyon ért ahhoz, hogy feszültséget keltsen mind olvasói, mind nézői előtt. Ennek a filmnek a forgatókönyvét Ő maga írta, saját könyvéből. Gondoljunk bele... gyakorlatilag megadták az írónak, hogy vizualizálja saját művét, szabad utat hagyva képzeleteinek és kreativitásának.

Meglátásom szerint a könyvből készült adaptációk akkor lehetnek sikeresek, ha a készítésüknél közreműködik az eredeti szerző is. Csak, hogy pár példát említsek: A Keresztapa, Interjú a vámpírral... és még sorolhatnám a jobbnál jobb műveket, melyek szerzői gondosan tevékenykedtek a film forgatásán is. Tehát leszögezhetjük, hogy ebben az esetben is egy izgalmas és jól összerakott filmről beszélhetünk.

Nézzük, miért is jó a film! Amikor néztem a művet, egyszerre olyan élmény fogott el mintha könyvet olvasnék, de látom hogy mit olvasok. A történet bővelkedik a cselekményekben, de mivel minden szép sorban kerül a szemünk elé (értem ezalatt azt, hogy gyakorlatilag a jelenetek "bevárják egymást") nem kavarodik össze az ember, szépen letisztultan vezeti végig a sztorit. A filmben gyakorlatilag mindenre kapunk magyarázatot, legalább is bennem nem maradtak kérdések. De, hogy mi köré építette Pista bácsi a históriáját? Igazából a központi elem az elmúlás és a halál.

Maga a könyv és a film is olyan témákat ölel körbe, hogy milyen lehet a halál, mi lehet a halál után, van-e élet a végzet után stb. stb., mind olyan kérdés ami már régóta foglalkoztatja az emberiséget. Nem mennék bele a zimbes-zombis akció-horrorok kategóriájába, hiszen ezt nem lehet oda sorolni. A zombit vegyük úgy, mint a fogyasztói társadalom rétegeinek kritikája és itt álljunk is meg, nem érdemes tovább menni. Pityu regénye másképp állítja be az élőholtakat és teljesen mást képviselnek. A megannyi túlvilági kérdés mellett foglalkozik azzal is, hogy vajon kinek jobb a mai világban: az élőnek, vagy a halottnak? Vajon, ha vissza lehetne a halottakat hozni, az segítene a mi szenvedésünkön? Hát ezekre keres választ a film, amely részletesen kidolgozott történetvezetéssel próbál ezekre megoldást találni.

Az alkotásban szereplő karakterek jól megvannak írva (Stephen King ezt is elintézte), minden szereplő tudja a dolgát, mintha magából a könyvből tanulták volna meg a szövegüket (Mellesleg Pista bácsi is szerepel a filmben). Nekem főleg az öreg szomszéd, Jud Crandall karakterét játszó Fred Gwynne alakítása fogott meg, nagyon hitelesen és jól adja át a bölcs és segítőkész öregember szerepét. Nem csoda, hogy tehetséges, hiszen Ő játszotta Herman Munster szerepét a The Munsters című 1964-es sorozatban, amely amolyan horror-komédia volt, illetve kisebb szerepe volt a Rakparton című 1954-es filmben is, ahol Marlon Brando mellett bizonyíthatott. 

Az ajánló lezárásaként, mindenkinek ajánlom, aki szeretne látni egy jól összerakott hátborzongató filmet. Azoknak is merem javasolni, akik nem rajonganak a műfajért, ugyanis a mű félelem, iszonyat és szívroham helyett nem túl agresszív módon állítja fel a szőrt a hátunkon.

Akiben felkeltettem az érdeklődést, mindenképp nézze végig és írjátok meg véleményeteket kommentben, vagy hogy melyik a kedvenc Stephen King alkotásotok. Köszönöm hogy benéztetek, legközelebb ugyanitt. :)

Trailer:

Üdv Mindenkinek!

Górcső alá vettem a Company of Heroes, azaz a Hősök szakasza című filmet. Rövid adatok a filmről:

• Rendező: Don Michael Paul
• Forgató
• könyv: David Reed
• Történet:  Danny Bilson és Paul de Meo
• Szereplők: Tom Sizemore, Chad Michael Collins, Vinnie Jones, Dimitri Diatchenko, Neal McDonough, Jürgen Prochnow

Maga a film egy fiktív történetet mutat be. Egy amerikai katonákból álló egység elveszik a németek vonalai mögött a belga a második világháborúban. Hőseink megtudják, hogy Hitler egy szuper bombát fejleszt mellyel egész New York-ot és Manhattan-t el lehet pusztítani. Kis csapatunkra hárul a feladat, hogy megkeressék és elszállítsák a bombát. Vajon sikerül a tervük? Vajon túlélik? Vajon láttam Én ezt a filmet korábban?.....

A válasz: IGEEN!

Sajnos azt kell mondjam, a film semmi újat nem hoz a korábbi háborús filmekhez képest. Van egy csapat, van egy küldetésük és több nehézségen és náci hullán átgázolva oldják meg feladatukat. Alapjába véve nincs az ötlettel semmi baj. Én kiváltképp szeretem az ilyen fiktív történeteket, gondoljunk csak a Kelly hőseire, vagy a Piszkos12-re. Mindkét film személyes kedvencem a témában. Ezekben a történetek érez a néző bizonyos realitást, elgondolkodik rajta hogy valóban megtörténhetett ilyen, valóban létezhettek magánakciók a WWII idején (persze ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, de filmötletnek tökéletes).

Ez vezet rá a legnagyobb hibájára a filmnek. Ugyanis a z alkotás sajna túlzottan komolytalanra sikerült. Semmi realitást nem érez az ember benne és így unalmas az egész sztori. Saját véleményem is ugyanez, ráadásul a forgatókönyv igen hanyagra sikerült.

Mit értek ezen???

Voltaképpen azt, hogy maga a harcjelenetek, a konfliktusok a filmben nem keltenek háborús érzetet. Egy ilyen filmnél fontos a reális bemutatás és ezt nem fogják pusztán azzal elérni, hogy művérrel festik pirosra a hófödte hegyeket. Megjegyzem 2013-hoz mérten a naturális ábrázolást ilyen téren sikerült tartani. Mert hát csak olcsóbb művért készíteni, mint mondjuk robbanóanyagot használni egy-egy harci jelenethez. Mert ilyen téren a film egy CGI áradat. Még egy ok a hitelesség elvesztésére. Egy kis saját sztori: volt szerencsém édesapám társaságában megnézni a filmet. Mivel Ő igen is érti a második világháború történéseit, sőt nagyapámtól sok történetet hallhatott, így felhívta a figyelmemet a filmben szereplő "marhaságokra". Aki ért egy kicsit is a háborúkhoz és haditechnikához az észre fogja venni. :D

Pár szót a színész teljesítményről...hááát... ezt inkább rátok bízom :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre. (!!!)

Összegzés

Maga film abba a tipikus egy estés kategóriába tartozik. Az ötlet jó, a kivitelezés hagy némi kívánnivalót. A háborús filmek kedvelőinek viszont már az összehasonlítás kedvéért is ajánlanám. Aki nem látott még háborús filmet (bár ezzel kevesen vannak így... remélem) az ne ezzel kezdje. Aki meg nem szereti a hasonló témájú alkotásokat ettől sem fogja. De ezek csak az én véleményeim. :) 

Nézzétek meg a filmet és saját véleményeteket írjátok meg kommentben! :) Illetve írjátok meg, melyik a kedvenc háborús filmetek, jelenetetek. Köszönöm, hogy benéztetek, legközelebb ugyanitt. ;)

Trailer: