Üdv Mindenkinek!
Íme, elkészült az új, "Ha még nem láttad..." rovat első bejegyzése. Ebben a rovatban régi, úgynevezett "alapműveket" fogok elemezni, hogy egy kis kedvet csináljak a szóban forgó alkotásokhoz.
A rovat első filmje a Kedvencek temetője. Na lássunk is neki....
Pár adat a filmről:
Kedvencek temetője (Pet Sematary, 1989)
- Rendező: Mary Lambert
- Forgatókönyv és történet: Stephen King
- Szereplők: Dale Midkiff, Fred Gwynne, Denise Crosby, Brad Greenquist, Miko Hughes, Blaze Derdhal
A filmet 1989-ben rendezte Mary Lambert Stephen King azonos című regényének adaptációjaként. A történet szerint egy átlagos amerikai család a nagyvárosból vidékre költözik, hogy új életet kezdhessen (egy kicsit tipikus nemde?). Hamarosan rájönnek, hogy az új élet beváltása nem is megy olyan könnyen, sőt.... lehet hogy ez a vég kezdete? Ugyanis a család házától nem messze egy indiántemető rejtőzik a sziklák között, mely földöntúli erőket birtokol, és ez nem más mint a feltámasztás.
Nos röviden ennyit a történetről, mert nem szeretnék hosszasan redundálni. Kétség kívül egy izgalmas és
kedélyeket felkorbácsoló filmről van szó. Hogy miben is rejlik ez?
Nos a válasz az, hogy Stephen King írói zsenialitásában. Pista bácsi ugyanis nagyon ért ahhoz, hogy feszültséget keltsen mind olvasói, mind nézői előtt. Ennek a filmnek a forgatókönyvét Ő maga írta, saját könyvéből. Gondoljunk bele... gyakorlatilag megadták az írónak, hogy vizualizálja saját művét, szabad utat hagyva képzeleteinek és kreativitásának.
Meglátásom szerint a könyvből készült adaptációk akkor lehetnek sikeresek, ha a készítésüknél közreműködik az eredeti szerző is. Csak, hogy pár példát említsek: A Keresztapa, Interjú a vámpírral... és még sorolhatnám a jobbnál jobb műveket, melyek szerzői gondosan tevékenykedtek a film forgatásán is. Tehát leszögezhetjük, hogy ebben az esetben is egy izgalmas és jól összerakott filmről beszélhetünk.
Nézzük, miért is jó a film! Amikor néztem a művet, egyszerre olyan élmény fogott el mintha könyvet olvasnék, de látom hogy mit olvasok. A történet bővelkedik a cselekményekben, de mivel minden szép sorban kerül a szemünk elé (értem ezalatt azt, hogy gyakorlatilag a jelenetek "bevárják egymást") nem kavarodik össze az ember, szépen letisztultan vezeti végig a sztorit. A filmben gyakorlatilag mindenre kapunk magyarázatot, legalább is bennem nem maradtak kérdések. De, hogy mi köré építette Pista bácsi a históriáját? Igazából a központi elem az elmúlás és a halál.
Maga a könyv és a film is olyan témákat ölel körbe, hogy milyen lehet a halál, mi lehet a halál után, van-e élet a végzet után stb. stb., mind olyan kérdés ami már régóta foglalkoztatja az emberiséget. Nem mennék bele a zimbes-zombis akció-horrorok kategóriájába, hiszen ezt nem lehet oda sorolni. A zombit vegyük úgy, mint a fogyasztói társadalom rétegeinek kritikája és itt álljunk is meg, nem érdemes tovább menni. Pityu regénye másképp állítja be az élőholtakat és teljesen mást képviselnek. A megannyi túlvilági kérdés mellett foglalkozik azzal is, hogy vajon kinek jobb a mai világban: az élőnek, vagy a halottnak? Vajon, ha vissza lehetne a halottakat hozni, az segítene a mi szenvedésünkön? Hát ezekre keres választ a film, amely részletesen kidolgozott történetvezetéssel próbál ezekre megoldást találni.
Az alkotásban szereplő karakterek jól megvannak írva (Stephen King ezt is elintézte), minden szereplő tudja a dolgát, mintha magából a könyvből tanulták volna meg a szövegüket (Mellesleg Pista bácsi is szerepel a filmben). Nekem főleg az öreg szomszéd, Jud Crandall karakterét játszó Fred Gwynne alakítása fogott meg, nagyon hitelesen és jól adja át a bölcs és segítőkész öregember szerepét. Nem csoda, hogy tehetséges, hiszen Ő játszotta Herman Munster szerepét a The Munsters című 1964-es sorozatban, amely amolyan horror-komédia volt, illetve kisebb szerepe volt a Rakparton című 1954-es filmben is, ahol Marlon Brando mellett bizonyíthatott. 
Az ajánló lezárásaként, mindenkinek ajánlom, aki szeretne látni egy jól összerakott hátborzongató filmet. Azoknak is merem javasolni, akik nem rajonganak a műfajért, ugyanis a mű félelem, iszonyat és szívroham helyett nem túl agresszív módon állítja fel a szőrt a hátunkon.
Akiben felkeltettem az érdeklődést, mindenképp nézze végig és írjátok meg véleményeteket kommentben, vagy hogy melyik a kedvenc Stephen King alkotásotok. Köszönöm hogy benéztetek, legközelebb ugyanitt. :)
Trailer:
